Szerintem egy igazán csodálatos Disney mese.
Már csak azért is, mert a halálról és a holtak világáról mesél. A halál meglehetősen kényes téma, mégis sikerült ezt egy olyan oldalról megközelíteni, ami se nem riasztó, se nem morbid vagy hasonlók...

Lényeg a lényeg: finoman tálalja a témát és mindeközben bepillantást enged a mexikói kultúrába is.

Meg kell azért hagyni, hogy hiába egy meséről van szó - és egy mese általában gyerek orientált - nem feltétlenül nekik szól. Legalább is nem a kicsiknek (gondolok itt az 5-től nagyjából 9-ig terjedő korosztályra), azoknak akik még nem értik mi miért történik, mi is a halál és miért van. De ez természetesen csak az én személyes kis véleményem.

Én magam 20 évesen láttam ezt a mesét. Szerintem ebben nincs semmi fura. A nagyok is nézhetnek mesét. Miért is nem? A felnőtteknek is szükségük van rá.
Jómagam azt vallom, hogy hiába nővünk fel, egy kicsit gyereknek kell maradnunk.

Na de vissza a meséhez:

Olvastam róla véleményeket. Elég megosztó alkotás azt kell, hogy mondjam.
Van, aki szerint félelmetes. Na most ez nem feltétlen igaz. Minden csak nézőpont kérdése - de leginkább annak a kérdése, hogy hány éves a nézőközönség. Mint már említettem, nem mindegy hány éves aki nézi. Teljesen más egy 6 éves számára és egy 20 éves számára. Úgy gondolom, ehhez a meséhez nem lehet leültetni akárkit - gondolva itt a gyanútlan kisgyerekekre, akik azt várják, hogy valami szórakoztató kis vicces mese lesz.

És itt is a másik "kritika" ami a Coco-t érte: nem elég vicces.
Ezzel szemben teljesen értetlenül állok (na jó, csak majdnem). Mi az, hogy nem elég vicces? Egy történetben nem az a lényeg mennyit nevetünk rajta vagy könnyezünk-e már a röhögéstől, legalább is nem mindig. Ennek a mesének úgy gondolom a fő feladata nem az, hogy megnevettessen, és az alkotók sem ezt akarták fő szempontnak.
Nevetés nélkül már nem is lehet élvezetes valami? Ez hülyeség.
Lehet, hogy nem kacagtat meg, de sok már élményt ad.

Érte rossz szó a dalbetéteket is egy-egy véleményben, miszerint nem sikerültek túl ütősre.
Erre, meg csak annyit mondok, hogy nem kell mindig túlzásba esni, nem kell, hogy "üssön". A kevesebb néha több. Szerintem a dalokkal nincs a világon semmi baj.

Én nem jöttem ki csalódottan a moziteremből. Úgy érzem érdemes volt látnom. És be kell valljam elérzékenyültem a végén (nem bőgtem, félreértés ne essék). És ez a mese ezt akarta elérni: az elérzékenyülést.

És ha már elérzékenyülés, nem maradhat el az ikonikus, gyönyörű dal sem. Tessék meghallgatni! :)
https://youtu.be/i6iigwfaWhs