bts, jin, and jimin image

- A hisztis barátnőtök még mindig hisztizik? - haladt el mellettünk Vernon baráti társasága hangosan röhögcsélve.

- Miért nem foglalkozol a saját dolgoddal? - fordultam a fiú felé.

- Nézzenek oda! Még szép és bátor is - állt meg mellettem a sötét hajú fiú vigyorogva.

- Élvezed ezt, igaz? - mosolyogtam rá hamisan.

- Eléggé - bólintott - Leülhetünk hozzátok, lányok? - nézett a barátnőmre majd vissza rám.

- Igen! - szólalt fel a barátnőm.

- Nem! - vágtam rá, s csúnyán néztem rá.

- Vagyis leülhetnétek, ha nem lennének már foglaltak a helyek - támasztotta állát kezeire Hana.

- Mégis kik ülnek itt? - kérdezte felvont szemöldökkel.

Hana-ra néztem, aki vissza rám majd az ajtó felé sandított. Odanéztem és akkor lépett be hét fiú én pedig nagy vigyorral a még mindig mellettem állóra néztem.

- Ők! - mutattam a közeledő fiúkra.

- Hiszem ha látom - tette keresztbe kezeit, s szemöldöke az égbe ívelt.

- Rendben! - pattantam fel nemes egyszerűséggel és a fiúcsapat felé indultam.

Meglepetten, de mosolyogva fogadtak.

- Sziasztok, ugye leültök hozzánk reggelizni? Kérlek - néztem kölyökkutya szemekkel rájuk.

- Kapok a kajádból? - kérdezte Jin bujkáló mosollyal az arcán.

- Igen.

- Megegyeztünk - derült fel arca.

- Viselkedj! - szóltam a barátnőmnek, miután visszaültem a helyemre.

Csak egy sértődött pillantást kaptam viszonzóul, majd a hét fiú is a reggelijükkel letelepedett mellénk. Mindegyikük jó kedvűnek látszott, kivéve az egyiket. Ő csak fapofával bámulta az előtte heverő ételt, majd bele is fogott. Jin követte a példáját, én pedig átpasszoltam neki a pudingomat. Mosolyt küldve felém rágcsálta tovább a reggelijét. Hana-ra néztem, aki feltűnően fixírozta a fiúkat. Az asztal alatt megrúgtam a lábát, mire fájdalmasan jajgatott egyet.

- Valami baj van? - kérdezte tőle V.

- Nem, csak beütöttem a lábam - nézett felém összeszorított szájjal.

Visszafojtott mosollyal ettem tovább a reggelit, majd eszembe jutott, hogy még én se ismerek mindenkit, Hana meg főleg. Jimin felé fordultam, aki kívácsian vizslatott.

- Bemutatkoznátok Hana-nak, még nem ismer titeket, meg én se mindegyikőtöket - néztem a három még ismeretlen fiúra.

- Én Hoseok vagyok, de mindenki csak J-Hope-nak hív - mosolygott ránk a világosbarna hajú fiú, amitől úgy tűnt Hana mindjárt elolvad.

- Nam - intett nekünk.

- Nem is így hívunk - vigyorgott rá V - Destroyer a neve, csak szégyenlős - húzódott odébb a székével.

- Ne figyelj rá - legyintett Jimin.

- Szerintem megtaláltad a lelkitársad - vigyorogtam rá Hana-ra.

- Miért? Melyik az? - nézett rám.

- V - mutattam az említettre, aki nagy vigyorral az arcán nézett ránk.

- Ő is egy istenség, mint én? - húzta ki magát.

- Ő minden, csak nem istenség - röhögött fel Jin tele szájjal.

- Ez az a magas szép...hehe - nézett a fiúra vihogva.

- Igen, ő Jin - mondtam nevetve.

- Már így is sok név ez nekem, nem hogy még heten is vagytok - ingatta fejét barátnőm - Inkább mindegyikőtöket szolgának fogom hívni.

- Nem akarok bunkó lenni, de jól érzi magát? - hajolt közelebb Jungkook.

- Ez nála természetes dolog - legyintettem.

- Te kéred még a pudingodat? - nézett Jin Hana-ra.

- Attól hogy ilyen szépfiú vagy ez még az én kajám - mondta fel sem nézve a reggelijéből, majd leesett neki mit is mondott - Oh, milyen borzalmas időnk van ma. Szörnyű! - próbált témát váltani.

A fiúk elkezdtek vihogni, Hana arca pedig gyorsan kezdett hasonlítani egy paradicsomhoz. De én már megszoktam ezt tőle. Ez szinte mindennapos dolog. Amíg egymáson kezdtek el nevetni, majd húzni a másik agyát, úgy néztek ki, mintha évek óta ismernék egymást. Jó volt rájuk nézni.

- De még mindig nem tudom mindegyikőtök nevét - dőltem hátra a széken és elnevettem magam.

- Rendben - mondta Jimin - Melletted van ugye Jungkook, aztán én - mutatott magára - J-Hope, Nam, V, az álomszuszék Suga és Jin.

- Miért Suga a neved? - kérdeztem a fekete hajú pokerarcú fiútól.

- Mert olyan fehér a bőrszíne, mint a cukornak. Így lett Suga - veregette hátba Nam.

- Akkor te is megtaláltad a lelkitársad - tette kezét vállamra Hana.

- Én a helyedben nem mondanék semmit - néztem a lányra.

- Ha esetleg eltűnnék huzamosabb ideig, akkor tudjátok mi történt velem - mondta a fiúknak.

- Ennyire félsz tőle? - kérdezte jól szórakozva Nam.

- Csak nézz rá! - fogta meg arcomat a lány - Egy igazi pszichopata néz ki így! - engedett el, miután rácsaptam a kezére.

- Csak vele vagyok ilyen. Lassan tizenkét éve kell elviselnem a folytonos beszólogatásait.

- Jungkook te is lelkitársadra találtál - mondta Jimin a fiúra nézve, aki csak vigyorgott.

- Fiúkat nem bántok - mondtam.

- De én is az vagyok - tárta szét karjait Hana.

- Te egy külön faj vagy inkább! - zártam le ezt a beszélgetést - Köszönjük a közös reggelit, de most mennünk kell órára. Később még beszélünk - intettem nekik mosolyogva és barátnőmmel az oldalamon indultunk el a cuccainkért.

- Jin közelebbről is egy megerőszakolható egyed - ecsetelte a lépcsőn felfelé menet.

- Szerintem ha lefizetnéd kajával, meg is engedné - röhögtem el magam.

- Ez egy remek ötlet - pödörte meg nem létező szakállát.

- Csak vicceltem te dinka! - böktem oldalba.

- Már késő! - rohant el előttem.

Az első tanács magamtól magamnak ebben az iskolában.
Ne adj semmilyen ötletet, se tanácsot Hana-nak fiúkkal kapcsolatban.


- Magadtól leszel szőke vagy ez a suli szőkít csak jobban? - kérdezte ez a lüke lány, miután kiléptünk kémiáról.

- Legközelebb nem fogsz tudni róla, megitatok veled valamilyen vegyszert, ha nem hagyod végre abba ezt! - néztem rá nagyon csúnyán, amitől egy kicsit meg is ijedt.

- Csak nem cicaharc lesz? - hallottam meg a hátam mögül a srác hangját.

- Neked mindenhol ott kell lenned? - fordultam meg.

- Csak ahol te vagy - kacsintott rám.

- Ha így akarsz felszedni egy lányt, akkor nagyon rossz úton haladsz - lépdeltem közelebb hozzá és mivel annyira magas volt, ezért fel kellett néznem rá - Vegyél egy kicsit vissza a magas egódból és próbálj meg kedves lenni a lányokkal. Ha mindig csak ilyen leszel, ne csodálkozz ha a haverjaidnak előbb lesz valakije - mosolyogtam rá sokatmondóan, majd Hana-val karöltve elindultunk vissza a kollégiumi szobánkba.

Az egyenruhámat leváltottam egy bő pólóra, ami szinte a térdemig ért és egy rövidnadrágra. Hana az ágyon volt elterülve és szolgáltatott egy kis zenét. Le merem fogadni, hogy valamelyik fiún fantáziálgat. Yuna viszont sehol nem volt.
Amióta idejöttünk, szinte alig szólt, még hozzánk is. Teljesen elszigetelte magát, nem jár le velünk enni, se máshova. Szerencsére mindig elfogyasztja azt, amit felhozok neki. Nem tudom hogyan segíthetnék neki, de most biztos hogy csalódott az apukájában. Mindig is apa párti volt, sose találkozgatott fiúkkal, mert csak az apukája volt neki az igazi férfi a szemében. Sose gondolta volna, hogy ilyen döntést fog hozni. De megfogja érteni miért tette ezt, nem lehet állandóan csak lányok társaságában. Meg kell tapasztalnia dolgokat, amihez hímnemű egyedek is szükségesek. Emlékszem mikor régebben beszéltem az apjával, azt mondta hogy ha Yuna-nak egy nap lesz fiúja, akkor fiaként fogja őt szeretni, amíg is jól bánik a lányával. Mikor a lány megszületett, úgy lett volna, hogy lesz egy ikertestvére is, egy fiú, de sajnos ez nem így lett. Nem egyszer próbálkoztak a szülei, hogy fiuk szülessen, de két további kislány után feladták a próbálkozást.

Az ablakhoz sétáltam és egy jó nagy mély levegőt vettem, majd az alattam elterülő zöld övezetet kezdtem el pásztázni. A szemem megakadt egy lányon, aki az egyik padon ücsörgött és hintáztatta a lábait. Fejét az égnek emelte és innen láttam, hogy szemeit csukva tartja. Mindig is szeretett a természetben lenni, ott mindig nyugalomra lelt. Itt jó helye lesz. Csak idő kell neki.

- Hana - fordultam a lány felé, aki úgy ki volt terülve, mintha az előbb gyilkolták volna meg.

- He? - emelte fel a fejét.

- Semmi, csak meg akartam bizonyosodni, hogy nem aludtál-e el - nevettem el magam.

- Rohadj meg - ejtette vissza fejét az ágyra - Mintha úgy ismernél, hogy én szoktam aludni - morogta.

- Túl sok fiúkán járnak az agytekervényeid, azért nem tudsz aludni, ők fent tartanak alvás helyett - huppantam le az ágyamra.

- Bezzeg te, - ült fel - te öt másodperc alatt kerülsz alfa állapotba, aztán mintha kinyírtak volna úgy alszol! Egy zombiapokalipszisben se ébrednél fel, ha egy zombi a lábadat rágcsálná éppen! - dobott meg egy párnával.

- Ezért lennél mellettem, nehogy meghaljak, míg alszok - dobtam neki vissza a párnát.

- Aztán lehet meg se ennének. Megéreznék, hogy mennyire szőke vagy és inkább továbbmennének - harapott szájába, visszafojtva a nevetést.

- Na most véged! - pattantam fel és a lányra vetettem magam, s ahol tudtam ott csikiztem meg.


Nos remélem tetszett ez a részecske is az idetévedőknek. Ha bármilyen kérdés lenne esetleg, akkor nyugodtan küldjetek nekem postcardot vagy hagyjatok üzenetet. Vagy pedig használjátok az emoji reakciókat.
Köszönöm, hogy itt jártál és hogy elolvastad, szervusz!

-LittleAlpha_