bts, jungkook, and jimin image

- Hogy micsoda!? - kérdezte felháborodva az osztály.

- Ezt nem tehetik meg velünk! Nincsen más lány iskola? - kérdezte Yuna mérgesen.

- Sajnálom, de amíg nem csillapodnak a körülmények, addig ezzel kell beérniük. Már azért nagy köszönetet mondhatunk a másik iskola igazgatójának, hogy befogad titeket! - állt fel az asztalától a helyettes - Most pedig menjenek órára! Egy ideig ezek lesznek ebben az iskolában az utolsó tanítási óráik - hesegette ki az osztályunkat az irodájából.

Yuna duzzogva sietett el mellettünk és meg sem fordult a fejében, hogy visszamenjen órára. A WC-be ment, mint mindig, mikor mérges volt. Ilyenkor mindenki jobbnak látta kerülni őt, mert bizony ha Lee Yuna mérges, akkor vele nem jó ujjat húzni. Makacs, mint az öszvér és nem enged az igazából. Valahogy emiatt lettünk barátok is, kiállt mellettem és látta rajtam, hogy ha tudom igazam van, akkor én se hagyom annyiban.

Ez volt egy és fél éve. Igaz hogy egy osztályba járunk már vagy két teljes éve, de ez csak egy és fél évvel az iskolakezdés után történt meg.
Hana-val azonban együtt jöttünk ebbe az iskolába, a szüleink közös megegyezése alapján. Kim Hana az én egyetlen gyerekkori barátom, akivel amikor a homokozóban megismerkedtünk, már akkor jól kijöttünk. Megosztottuk a játékainkat és nem hagytuk cserben a másikat. Átjártunk egymáshoz és gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Igaz, hogy a magasságom és a hajam világos színe miatt sokat piszkál, de ha nem tenné, akkor nem ő lenne. Sokat húzzuk egymás agyát, de le sem tagadhatnánk, hogy barátok vagyunk.
A baj csak annyi volt, hogy miután Yuna-val barátkozni kezdtünk, akkor valami borzalmas volt a két lány közti levegő. Egyáltalán nem jöttek ki! Mindig a maguk igazát fújták és ezért sokszor az óra kellős közepén is kiküldték őket az igazgatóhoz. Ott marták egymást, ahol csak tudták. Nem tudom már hányszor szedtem szét őket. Úgy viselkedtek, mint egy rossz öreg házaspár. Aztán egy eléggé vicces incidens után, úgy tűnt elásták a csatabárdot. Azt pedig az egész iskola nagy figyelemmel követthette végig.

Az udvar közepén elhelyezkedő szökőkút volt a csatatér. Egyik szünetben veszekedve vonultak ki az udvarra, Yuna az ő igazát fújta Hana-nak, de őt egy cseppet sem édekelte és mintha mit sem hallana, ment tovább. Majd Yuna a szökőkútnál elkapta Hana kezét és visszarántotta, hogy igenis figyelni fog rá. Azonban olyan erősen rántott vissza a lányt, hogy belefordult a szökőkútba. Yuna nem tudta menekülőre fogni, mert ő is ott végezte Hana jóvoltából. Így hát a szökőkútban ment a harc, míg nem olyan történt, amitől mindenkinek leesett az álla.
A két lány hangos nevetésben tört ki és egymást fröcskölték le vízzel.
Az egész iskola tudta, hogy ők ketten szinte megölnék egymást, most pedig mindenki kidülledt szemekkel nézte őket, ahogy egymáson nevetnek. Nem gúnyból, hanem jókedvűen.
A fehér zászló a magasba emelkedett és a két lány belátta a felesleges civakodást. Megbékéltek, de azért nem annyira, hogy ne húzzák a másik idegeit. Az mindennapos dolog. Kihagyhatatlan. Főleg, mikor együttes erővel engem támadnak a beszólásaikkal. Nincs menekvésem...


- Nem értem miért van annyira kiakadva, - sétált mellettem Hana - biztos tele van az a suli helyes fiúkákkal - jelent meg arcán a perverz mosolya.

- Ne, ne kezd légyszíves. Eleget hallgatom azt, hogy hogyan vetkőzteted le a bátyád haverjait - néztem fel az egy fejjel magasabb barátnőmre.

- Azt kifelejtetted, hogy hogyan erősz... - ekkor hasba csaptam, szóval nem tudta befejezni - Most vérig sértettél - fordult el és viccesen keresztbe tette karjait.

- Nem vagyok kíváncsi a perverz elképzeléseidre azokkal a szegény fiúkkal kapcsolatban - húztam fel a szemöldököm - Miért kell ennyire odalenned a koreai fiúkért? - ingattam a fejem.

- Akkor nem panaszkodtál, mikor nálunk voltál és ők kint fociztak felső nélkül! - bökött meg.

- Nem én bámultam őket úgy, hogy majd kipotyogtak a szemeim! - néztem rá szórakozottan.

- Nem nekem csorgott majdnem a nyálam! - köhitett és tisztes távolságba lépett mellőlem.

Csúnyán ránéztem, ami után inkább nem szólt semmit. Visszaültünk az osztályba és száz felől csak azt hallottam, hogy hogyan szidják az igazgatót és hogyan képzelik azt, hogy egy egész lányiskolát átköltöztetnek egy seregnyi fiú közé. Méghozzá kollégiummal egyetemben. Én sajnos kénytelen leszek ezt az opciót választani, hisz itt is a bentlakásost választottam, mert a közelben levő kisvároskából nehéz lenne naponta beutazni. De annyi szerencsém lesz, hogy Hana velem tart. Yuna viszont biztos hogy nem fog beleegyezni. Őt szinte a szülei is úgymond tiltják a hímnemű egyedektől. Őt inkább minden nap behozzák, minthogy egy épületben aludjon annyi fiúval. Bár aztán nem tudni.

Szóval, a nap hatralevő részében a tanárok egyáltalán nem bírtak velünk, egyik osztállyal sem. Több mint száz lány, akinek nem nagyon tetszett ez a remeknek mondható ötlet. A tanítást elnapolták a mai nap és a tanárok inkább arra utasítottak minket hogy pakoljunk össze, mivel az utolsó éjszakánkat töltük eme épület falai közt.

Mindenki nulla életkedvvel vonult a szállására, mérgelődve és szitkozódva szedték össze a dolgaikat. Én végigdőltem az ágyon és a plafont kezdtem el bámulni. A tanárok nem mondanak semmit, csak azt hogy egy fiúiskolába kell átvonulnunk, mert a miénk bezár, amíg nem rendeznek valami ügyeket. De mi lehet olyan súlyos, ami miatt bezárják az iskolánkat?

- Ide hallom ahogy kattog az agyad, legalábbis az, amit agynak nevezel - röhögte el magát.

- Szerinted az igazgató keze van benne? - ültem fel figyelembe sem véve az előbbi sértését.

- Az utóbbi időben nem volt valami jó híre, szóval ja. Biztos ő a főkolompos - igazította meg haját.

- Nem éppen a legjobb ötlet az a hímfarm, de sajnos nincs ellenvetésünk. Annyit remélek, hogy valamilyen szinten normálisak lesznek - szedtem elő a bőröndömet az ágy alól, amibe kétszer is beleférnék.

- Yumi, ne legyél ennyire naív. Láttad már a bátyámat és a haverjait. Valami olyan élőlények várnak abban az iskolában - nézett rám.

- Ez megnyugtat - húztam el a szám és elkezdtem kipakolni a szekrényemből.

- Az én cuccaimat is összerakod? - kérdezte körbemutatva az ő szobarészén.

Ránéztem és felvontam a szemöldököm, hogy ezt biztosan komolyan gondolja-e. Eltakarta a szemét és inkább belefogott a rakodásba.
Röpke háromnegyed óra alatt sikerült mindent belegyömöszölnöm a bőröndömbe, már ami oda belefért. A többi tárgyamat a sporttáskámba gyűrtem és még néhányat a hátizsákomba. Annyi ruhám meg mindenféle dolgom van már itt, mintha ide költöztem volna, most pedig továbbállok egy újabb helyre. Ahol egy seregnyi fiú fog ránk várni. És velük kell határozatlan ideig egy fedél alatt túlélni...vagyis élni.

Nemsokkal azután, hogy befejeztük a rakodás betoppant Yuna is. Azért bevallom, hogy ha duzzog, meg ha mérges, akkor elég ijesztő tud lenni. Előkapta a bőröndjét a szekrényből és nagy hagzavart csapva a földre dobta. Hana-val összenéztünk, de csendre intett, hogy inkább ne szóljunk a dühös lányhoz, mert még kirobban egy atomkatasztrófa. Szerintem már a fél világot elküldte a búsba, mire befejezte a pakolást és ránk meredt.

- Én nem akarok holmi csapat fiú közé kerülni! Inkább megkérem anyáékat hogy legyek magántanuló vagy küldjenek el egy másik lányiskolába, de abba a tesztoszteron barlangba be nem teszem a lábam! - akadt ki még az eddiginél is jobban.

Segélykérően Hana-ra sandítottam, mert ehhez nem tudtam mit hozzátenni. A lány pedig nem hagyott benne a pácban.

- Figyelj Yuna, nem tudom, hogy miért húzod fel magad annyira ezen. Nem leszünk ott örökre és ha nem akarsz a fiúk közelében lenni, akkor nem kell. Nem leszünk egybeosztva a fiúkkal, mégis csak lányiskola és fiúiskola. Annyira nem fognak minket összeengedni. Max az étkezőben kell őket elviselned, meg a folyosókon. Ennyi - kortyolt egy nagyot a kávéjából.

- Bosszantó vagy tudod! Lehet neked annyira egyszerű, mert te a szemeiddel megerőszakolod szinte az összes veled szembejövő fiút, de én nem így lettem nevelve! - kezdett egyre hangosabban beszélni, lassan már kiabált - Nekem nincs se időm, se türelmem most a fiúkhoz! Befejezem ezt az iskolát, elmegyek a kiszemelt egyetememre, majd pedig azután szerzek egy férfit az életembe! - tette keresztbe karjait.

- Oké - bólintott Hana, ezzel kiütve a biztosítékot.

Ennyi bőven eleget is tett Yuna-nak, ahhoz hogy teljesen kiakadjon. Mialatt ők ketten megint egy újabb veszekedésbe kezdtek, én inkább elhagytam a szobát, hadd rendezzék le egymás közt. Amint kiléptem az ajtón jó pár kíváncsi szempárral találtam szembe magam a folyosónkon.

- Már megint? - kérdezte Minji.

- Még mindig - küldtem felé egy fáradt mosolyt.

Kivonultam az udvarra és letelepedtem a szökőkút széllére. Megtámaszkodtam a kezeimen és az ég felé néztem, s engedtem hogy a nap sugarai felmelegítsék arcom minden szegletét.
Érdekes idők várnak ránk. Két egymastól különböző iskola. Remélem jól átgondolták ezt. Nem mintha ítélkezni akarnék, csak nem lesz valami egyszerű dolgunk.


Nos itt is lenne az első részecske. Remélem valaki figyelmét felkeltette esetleg vagy megtetszett neki. Ha ez így lenne, akkor nyugodtan nézzen be máskor is, mert a részek fokozatosan fognak felkerülni. Köszönöm, hogy benéztél és azt is ha szivecskéztél.

-LittleAlpha-