Itt ülök erőtlenül mindig megtiltom magamtól az írást és most mégis ide ültem, ma már másodjára.
Tiszta könny a kezem a zsebkendő, még a fiók is.
Egyszerűen elengedtem magam jött valaki akiben kétely nélkül hittem, beengedtem és elhittem ELHITTEM. Hogy minden más lesz és csak magamat hibáztathatom mert nem érek ezen a világon semmit sem és ezt nap mint nap megkapom most jön majd a dimenzió váltás.
Nem kell senki csak élek
ÉLEK
úgy hogy közben szétbaszom magam
aztán ha elértem a csucspontot a boldogság területén aztán szevasz
Csak mert nem akkor kell félni mikor szomorú vagyok.
Nézem mindenkinek a nagy jövőképét mindig mindenkinek ugyan az tömeg az egész bezzeg én
Mártír leszek
Nem nem hazudok
Örökké Boldog.