Párás ablak mögött,
az élet küszködött.
Az asztalon fél kiló kenyér,
a gáztűzhelyen paprikás krumpli gőze száll az ég felé.
a konyhában nincs meleg,
a fővő étel hője adja az enyhet.
Csak a szobában van jó idő,
a kályhában vékony fahasábok égése termeli a hőt,
arra futja csak, hogy oda vegyenek tüzelőt,
hogy az Isten hidegétől megvédje a bent lévőt.
Odakint tombol a tél,
idebent reszket a lét,
semmi jót nem remél,
csak egyensúlyozik az élet peremén,
s nem tudni merre billen majd,
befelé, vagy kifelé...

Mert , éppen csak annyi van,
amennyi az éhenhaláshoz sok,
de az életben maradáshoz kevés.

Nagy Sándor Lászlóné