Az évszakok a világon talán a legszebb dolgok. Én az életemet nem tudnám úgy leélni, hogy mindig csak egy évszak létezne. Egész évben nyár..a következő évben is nyár...vagy egész évben tél, és így tovább.
Ti hol töltenétek az időtöket az eltelő évszakokban? Nos, én tudom, hogy hol tölteném szívesen:

Nyár:

Costa del Sol, Spanyolország

Elképzelem, hogy a forró homokra leterítem a pokrócom és a hideg és lágy naptejjel bekent testemet napoztatom, és hallgatom a tenger hullámainak csattogását. A mellettünk elhaladó fagyiskocsi felé sandítok, ezért finoman apukám felé pillantok, aki a fejét megrázva felém dobja az aprópénzt. Elmagyarázva az eladónak, hogy milyen fagyit is szeretnék, kifizetem a csokis-málnás jégkrémemet a pokrócon ülve figyelem a tenger szélén labdázó gyerekeket. Miután elfogyasztottam a fagyim, felpattanok, befutok a tengerbe és hagyom, hogy az egyre mélyülő víz besodorjon engem a vízbe, ahol már nem ér le a lábam. A hűs víz felszínén, csak fekszem, majd egy kisebb idő után lebukok a víz alá, hogy az arcom is érezhesse ezt a csodás sós vizet. A partra vissza kiszaladva anyukám felém nyújtja a búvár szemüvegemet, majd azt megköszönve visszarohanok a vízbe, és miután már nem ér le a lábam lemerülök a víz alá és figyelem a vízalatti világot. A kisebb halak engem kikerülve úszkálnak. Lejjebb merülve látom ahogy a kagylók a víz alatt a vízlökés hatására ringatóznak. A tenger gyönyörű dolog.

***

Az étterembe helyet foglalva elmagyarázom a pincérnek angolul, hogy a szüleimmel mit kérünk, majd csevegve figyeljük a gyönyörű kilátást. Ezután megérkezik a friss olajban sült sok kis szardínia és a rák, finom rizs és amerikai krumpli körettel. Nekiesve azon gondolkodom, hogy milyen jó nap is lesz a holnap is.

Ősz:

Central Park, New York

A párom kezét fogva ballagunk a színes fák között és együtt csodálva a gyönyörű parkot, kortyolgatjuk a forró Starbucks-os zöld teánkat. Nincs is gyönyörűbb, mint lassan sétálva figyelni az illegve-billegve leeső leveleket a fákról. Egyik sárga, a másik narancs, harmadik már vöröses, a negyedik barna. Mindegyik más és más. Egyet elkapva kuncogva megcsikizem a barátom orrát, majd ő a hajamat kisimítva az arcomból mosolyogva leveszi a nyakáról a pántot ami a Nicon kameráját tartja és elkezd a fényképezőgépével kergetni. Tudja, hogy nem szeretem, ha fotóznak engem. Ezután tájról rengeteg szép képet csinált, majd a kis tavacskához érve a táskámból előhalásztam a zacskót, ami kenyér falatokkal volt tele. A tóban úszkáló kacsák és hattyúk azonnal körém gyűltek, majd miután ezt is megörökítve a párom leült mellém és együtt etettük a jószágokat.

Tél:

Osztrák Alpok

A bőröndömet behúzva az ajtón széles mosollyal az arcomon szét nézek a faházba. A ház nem túl nagy, de emeletes. Az emeleten van a szüleim szobája, az enyém és a legjobb barátnőmé. Az említett legjobb barátnőm is mellém lép és csak egy szemkontaktussal megbeszéltük, hogy a vastag zokninkat felvéve forró csokit készítünk és leülünk a kanapéra. Ezt megvalósítva az előttünk lévő nagy kandallót figyelve, megcsodálhattuk a fával jól megpakolt tűz recsegését-ropogását. Jobbra pillantva a természetben érezhettük magunkat, hisz csak üvegből áll szinte a ház jobb oldala. A hó szakad és itt-ott megpillanthattunk egy távolban síelő embert vagy embereket. A pillecukor a forró csokimban itt-ott elsüllyedt ahogy aprókat kortyolva beszélgettem a barátnőmmel és csináljuk a jobbnál jobb fotókat egymásról, a házról, és természetesen a tájról. Ezek után kimentünk és keresve egy sífelvonót felvettük a szemüvegünket, a maszkunkat, a sítalpakat és a kezünkbe a bottal elindultunk a sífelvonón egyenesen felfelé a zöld pályára.

Tavasz:

Szülővárosom, a házunk mögötti rét

Az időm nagy részét mindig itt töltöm. Ezt a kis apró rétet fák veszik körül és különböző ösvények, amiket néha túrázók, vagy én szoktam felfedezni. Az emlegetett kutyámról, Héráról a pórázt levéve, mosolyogva figyeltem ahogy elindul a virágok között, majd egy méh láttán dühösen tüsszent, és elkezd vele játszani. Szegény méh a pitypangról leesve próbálja megcsípni Hérát, aki csak a farkát csóválva harapdossa. Én addig csak sétálok a mezőn és figyelem a gyönyörű vad virágokat és a körülöttem szálló szorgos pillangókat és méheket. Egy darázs láttán elindulok az ellentétes irányba, de észreveszem, hogy ez a szörnyű teremtés még mindig követ. Halkat sikoltva kifutok a virágok közül, majd ahol már csak a lekaszált fű köszönt engem, leveszem magamról a vékony pulóvert, majd a földre ledobva ráülök. A mobilommal csinálok pár fotót a gyönyörű kilátásról, majd ezután előveszem Nicola Yoon-tól a Minden Minden c. könyvet. Beleélve magamat a történetben nem veszem észre a felém rohanó labradoromat, ezért rám ugorva elterülünk a földön és én nevetve próbálom magamról eltaszítani farkát csóváló állatot.

Remélem mindenkinek tetszett! :) Ez csak egy kitalált leírás, valóságalapja csak az utolsónak van. Köszönöm, hogy elolvastátok!