HOLDFÉNYBEN

Csillag-sziporkás, hold-ezüstös éj!
A boldogság ujja szívünkhöz ér.

Bűvölten nézi önmagát a nyárfa:
színezüst mindegyik levele, ága.

Bűvölten bánatunk elalszik, el
s szívünk a drága csöndre felfigyel.

Az ég fölöttünk tenger, végtelen:
a hold-sajkába szállj be most velem.

Hallod? Az öröklét harangja kondul –
Kikötünk a zengő fényhabokon túl…

/Képes Géza fordítása/